Mark Normand élőben

“Oké, megvoltak a feketék, a zsidók, a bevándorlók, a nők, az öregek, a melegek, a transzneműek, a konzervatívok, a libsik…kit ekézzünk még?” - szegezte a kérdést nagyjából hetven perc után Mark Normand a közönségnek, akik aztán sorra kiabálták be a neveket Putyintól az angol királynőn át az errefelé elmaradhatatlan Justin Trudeau-ig. Normand pedig sorra lecsapta a feldobott labdákat, ízelítőt adva abból, miért számít az egyik legerősebb poéngyárosnak a kortárs amerikai stand-up sűrű mezőnyében.

A remek improvizációs készség nyilván nem a semmiből jön, a New York-i Normand számos stand-upos kollégájához hasonlóan szintén nehézsúlyú podcaster. A nagyjából nyolcvan perces új műsora is olyan, mint egy random beszélgetés, ahol mindenféle aktuális témák és személyes sztorik kerülnek szóba, ő pedig egy-két jól irányzott egysorossal üti le őket. Normand poénjai egyszerre élesek és találóak, azaz képesek kifordítani vagy a maguk abszurditásában láttatni olyan komplex problémákat is, mint a rasszizmus vagy a homofóbia kérdései. A felvezetései általában takarékosak, a lezárásai villámgyorsak, de gyakran él a fokozás eszközével is.

Normand a színpadon egy lumbágótól szenvedő késő harmincas számtech boltos eladó benyomását kelti, aki minden jó poénját merev mozdulatokkal ünnepeltet. Mindez annyira rossz, hogy valójában nagyon jó, a figurája ennyiben a minden nagyobb baráti társaságban felbukkannó beszólogatók és szóvicckirályok karikatúrája. Azzal a különbséggel persze, hogy Normand tényleg mindig vicces, flegma alapállása mögött pedig egészséges önirónia és remek megfigyelőképesség rejtőzik. Mindezek jófajta gátlástalansággal párosulnak, így a rabszolgasággal vagy a holokauszttal ugyanolyan lazán viccel, mint a béna randikkal vagy a túl sok piálással.

>>> KÖVESS BENNÜNKET A FACEBOOKON IS! <<<